A szoliflukció a fagyott talajok felszíni rétegeinek lassú, lejtős irányú mozgása, amelyet az ismétlődő fagyás-olvadás ciklusok okoznak. Főként tundrákon és magashegységekben fordul elő, ahol a talaj felső rétege a nyári olvadás során vízzel telítődik és megcsúszik.
szoliflukció eredete
A „szoliflukció” a latin „solum” (talaj) és „fluctio” (áramlás) szavakból ered, és a talaj lassú lejtőn való lefelé mozgását jelenti, különösen fagyott vagy vízzel telített környezetben.
Szófaj
Főnév.
Szinonimák
Nincs ismert szinonima
Ellentéte
Nincs ismert ellentéte.
Példamondatok
– A szoliflukció hatására a hegyoldalban lassan elmozdul a talajréteg, ami hosszú távon megváltoztatja a táj arculatát.
– A szoliflukciós folyamatok különösen a hideg éghajlatú területeken figyelhetők meg, ahol a talaj fagyása és olvadása váltakozva történik.
– A kutatók a szoliflukció vizsgálatával próbálják megérteni a periglaciális környezetben bekövetkező geomorfológiai változásokat.
