A szakadár szó olyan személyt vagy csoportot jelöl, aki/ami egy nagyobb egységtől, szervezettől, vallási vagy politikai közösségtől elszakad, kiválik vagy különállást hirdet. A szó alapja a „szakadás”, vagyis a valamitől történő elválás, különválás gondolata. Legtöbbször vallási vagy politikai tartalommal használják, de alkalmazható bármilyen közösség, csoport vagy szervezet esetében is.
Egy szakadár tehát nem fogadja el az eredeti közösség szabályait, tanait, vezetését, valamilyen oknál fogva eltávolodik tőle, és esetleg új irányt, új csoportot alapít vagy támogat.
A „szakadár” lehet negatív töltetű szó is, mivel sokszor a lojális, az egységet támogató szemléletből nézve használják, de lehet semleges leíró jelentése is.
Példák, amikor a „szakadár” szót használjuk:
- Vallási szakadár:
Az a személy vagy csoport, amely egy vallásból kiválik, és új irányzatot, szektát hoz létre.
Példa: „A 16. században több szakadár protestáns felekezet jött létre.” - Politikai szakadár:
Egy pártból, mozgalomból különálló személy vagy kisebb csoport, aki nem ért egyet az eredeti szervezettel és külön utat választ.
Példa: „A párt szakadár frakciója új mozgalmat alapított.” - Területi szakadár (szeparatista):
Egy országon belüli csoport, amely önállóságot vagy függetlenséget akar.
Példa: „A szakadár tartomány fegyveres ellenállást hirdetett.” - Csoportos vagy szervezeti szakadár:
Bármilyen formális vagy informális csoportból kiváló, új irányzatot képviselő személy.
Példa: „A zenekarból kiváló szakadár tagok saját együttest alapítottak.”
A „szakadár” szó szinonimái
- kiváló
- elszakadó
- lázadó (bizonyos helyzetekben)
- szeparatista (leginkább politikai vagy területi vonatkozásban)
- renitens (ellenálló, engedetlen értelemben)
- eromlott (vallási értelemben: eretnek)
A lényeg:
Ha valaki vagy egy csoport szakadár, akkor eltávolodik a „fősodortól”, és valamilyen új vagy eltérő utat választ magának, rendszerint a meglévő közösség szabályai vagy vezetése ellenében.
