A stupor egy orvosi és pszichológiai kifejezés, amely olyan állapotot jelöl, amikor az egyén erősen lelassult vagy teljesen hiányzó mentális és fizikai reakciókat mutat. Az érintett személy nehezen ébreszthető, és minimálisan reagál a külső ingerekre. Gyakran társul súlyos betegséghez vagy traumához.
stupor eredete
A „stupor” szó a latin „stupor” kifejezésből származik, melynek jelentése „kábultság, érzéketlenség”. A latin „stupere” igéből ered, ami „megdöbbenni, elkábulni” jelentésű.
Szófaj
főnév
Szinonimák
Kábultság, bódulat, tompultság, révület, zsibbadtság.
Ellentéte
Éberség, figyelmesség.
Példamondatok
– A hosszú és kimerítő nap végére teljesen stuporba zuhant, és alig tudta nyitva tartani a szemét.
– Az orvosok szerint a beteg stupor állapotban van, ami miatt nehezen reagál a külső ingerekre.
– A koncert hangereje és a tömeg energiája egyfajta stuporba ejtette, és szinte transzban élvezte az előadást.
