A szamszára (szanszkrit: संसार, magyar átírásban gyakran: szamszára) egy ősi indiai eredetű filozófiai fogalom, amely különösen a hinduizmusban, a buddhizmusban, a dzsainizmusban és a szikhizmusban elterjedt. Ez a szó alapvetően az újjászületések körforgását, másnéven a létezés véget nem érő körforgását, folyamát jelenti.
Ez azt takarja, hogy az élőlények, főleg emberek lelke (néhány vallásban a ‘lélek’ fogalmát is máshogy értelmezik), haláluk után nem pusztul el, hanem újra meg újra más élőlényként születik újjá, a tetteik (karma) következményeként. Ez a folyamat csak akkor szakad meg, ha az ember megszabadul a vágyaitól, megtisztul a karmájától, vagy eléri a megvilágosodást (pl. nirvána).
Példák, amikor használjuk a szamszára fogalmát
- Egy buddhista tanításban: „Az emberi lét szenvedéssel teli, a szamszára köre viszont megszakítható.”
- Meditáció közben elhangzó: „Az újjászületések sorát, azaz a szamszárát csak a megvilágosodás szakítja meg.”
- Gyászbeszédben: „Szerettünk lelke elindult a szamszára útján az újjászületés felé.”
- Beszélgetés spirituális témában: „Te hiszel benne, hogy a szamszára létezik, vagyis újjászületünk új formában?”
- Irodalmi alkotásban: „A lélek bolyongása a szamszára végtelen láncában.”
A szamszára szinonimái (ha vannak)
- Újjászületések körforgása
- Létezés körforgása
- Létforgatag
- Lélekvándorlás (szűkebb értelemben, mert ez szinte csak magát az újjászületést jelenti, míg a szamszára tágabb, a teljes életkört leírja)
Összegzés:
A szamszára a keleti vallások egyik alapeszméje, amely az élet örök körforgását, újjászületését, vagyis a véget nem érő létezést fejezi ki, mindaddig, amíg a lény meg nem szabadul az anyagi világtól és el nem éri a végső üdvözülést/mokshát/nirvánát.
