A „rányi” szó a mai magyar nyelvben nagyon ritkán fordul elő, és elsősorban egy régies, tájnyelvi (főleg alföldi vagy tiszántúli) kifejezés. Leginkább melléknévként találkozunk vele. Jelentése elsősorban „harapós, harapásra hajlamos, harapni kész” (állatokkal kapcsolatban), vagy „csípős, kissé támadó, hirtelenkedő” személyiség, modor, viselkedés. Szűkebb értelemben leggyakrabban kutyáknál használják: olyan kutya, amely hajlamos hirtelen harapni, rátámadni valakire.
A szó a „rá-” (rákapni, rámenni) igekötős tőböl és a „-nyi” képzőből áll, tehát főleg a viselkedésre utal, hogy az illető állandóan készen áll az agresszióra, harapásra, támadásra.
Példák a ‘rányi’ használatára
- Ez a kutya nagyon rányi, ne menj közel hozzá!
- Az öreg szomszéd mindig olyan rányi, senkihez nincs egy jó szava.
- A kiskutya eleinte félős volt, de most már elég rányi lett.
- Józsi rányi természetű, könnyen összeveszik bárkivel.
- A macska most kicsit rányi, mióta kölykei vannak.
- Ez a ló rányi, csak óvatosan közelíts hozzá!
- Az ügyfélszolgálatos nő ma rányi a kelleténél…
- A vaddisznó rányi állat, sose menj túl közel az erdőben!
Szó szófaj szerinti használata
- Állatokra: Harapásra/támadásra hajlamos (pl. kutya, ló, macska).
- Emberekre: Barátságtalan, ingerlékeny, hirtelen, csípős modorú.
- Átvitt értelemben: Sértő, támadó hangvételű viselkedés, beszéd.
Szóképzés, változatok és helyettesítő szavak
Szóképzés:
- rákap, rámegy, ráugrik (rokon cselekvési szavak)
Szóhasználati rokon értelmű (szinonimák):
- harapós
- támadó kedvű
- ingerlékeny
- csípős (személyiség, modor)
- barátságtalan
- agresszív
- veszekedős (emberekre)
Összegzés
A „rányi” kifejezés tehát egy hangulatos, inkább dialektikus szó a támadásra, harapásra hajlamos állatokra vagy emberekre, illetve csípős, hirtelen modorra. Ha valaki vagy valami „rányi”, azzal érdemes óvatosan bánni!
