A „pityóka” szó elsősorban Erdélyben, valamint a magyar nyelv egyes nyelvjárásaiban elterjedt kifejezés, amely a magyarországi köznyelvben ismert „krumpli” vagy „burgonya” szavaknak felel meg. A szó jelentése tehát egyszerűen: burgonya, azaz az a növény, amelyet világszerte fogyasztunk, és amelyből számtalan finom étel készíthető.
A „pityóka” szó használata tájnyelvi, főleg székelyföldi és partiumi magyarok használják, de más erdélyi régiókban is ismert, valamint néhány dél-alföldi településen. A szó barátságos, családias hangulatot sugároz, és gyakran hallani a mindennapi beszédben éppen úgy, mint népdalokban, mondókákban vagy irodalmi alkotásokban.
„Pityóka” szó jelentése részletesen
- Fő jelentése: gumós növény, melyet leggyakrabban élelmezésre használnak, latin nevén Solanum tuberosum;
- Táji jelentése: burgonya, vagyis a krumpli;
- Érdekesség: a szó eredete nem teljesen tisztázott, de valószínűleg valamelyik szláv nyelvből (román: „cartof”, de a pityóka kicsit más tőrésszel rendelkezik, lehet, hogy egy ismeretlen, régi szláv ág szava);
- Fő felhasználási köre: élelmiszer, mindennapos főzés- és sütésalapanyag.
Példák a „pityóka” szó használatára
- Pityókapaprikás
Egy népszerű székely étel, amelyben a krumplit („pityókát”) pörköltként készítik el, gyakran tejföllel vagy kolbásszal. - Pityókás kenyér
Olyan házi kenyér, amely tésztájába főtt krumpli is kerül, ettől sokkal puhább, tartósabb lesz. - Mákos pityóka
Erdélyben ismert édes krumplis étel, melyben tört krumplit mákkal és cukorral kevernek össze. - „Pityókaszedés”
Az az időszak és folyamat, amikor a földeken felássák és betakarítják a burgonyát. - „Adj már egy kis pityókát az ebédhez!”
Mindennapi, családias megszólalás, főleg erdélyi családi étkezőasztaloknál.
A „pityóka” szó szinonimái
- Burgonya
- Krumpli
- (Néhány helyen: krumpér, de ez is tájszó)
Mindhárom szó ugyanazt, azaz a jól ismert „Solanum tuberosum” nevű növényt és a belőle készült ételeket jelenti.
Összefoglalás
A pityóka tehát magyarul azt jelenti, amit országosan inkább „krumpli” vagy „burgonya” néven ismerünk. Tájjellegű szó, erdélyi, partiumi, elsősorban székely származású emberek szókincsében szerepel hangsúlyosabban. A konyha és a hétköznapi beszéd elengedhetetlen része.
Ha legközelebb Erdélyben jársz, ne lepődj meg, ha nem krumplit, hanem pityókát kínálnak vacsorára!
