Az őszapó szónak elsősorban egy konkrét jelentése van a modern magyar nyelvben, elsősorban az ornitológia, vagyis a madarakkal foglalkozó tudomány területén használjuk.
Az őszapó (Lat. Aegithalos caudatus) egy apró termetű énekesmadár, amely közeli rokona a cinegepintyeknek, de saját családjába, az őszapófélék közé tartozik. Magyarországon is gyakran előfordul az erdőkben, parkokban, bokrosokban. Könnyen felismerhető arról, hogy pici teste mellett a farka rendkívül hosszú, csőre kicsi, tollazata pedig fehér, fekete és néha rózsaszínes árnyalatokat is tartalmaz. Nagyon mozgékony, gyakran látható csoportban, ahogy ágról ágra ugrál.
A szó etimológiája:
- Az „ősz” szó itt a madár fehér, őszhajúra emlékeztető tollazatára utal.
- Az „apó” ebben az esetben kicsinyítő értelmű, „kicsi, apróság”.
Példák az őszapó szó használatára
- Az őszapók kis csoportban mozognak, főleg télen, amikor a levelek lehullanak.
- Ma reggel egy őszapót figyeltem meg az udvarunkon, amint a faágakon ugrált.
- Az őszapó fészke gömb alakú, mohával bélelt remekmű.
- A gyerekek nagyon örültek, amikor meglátták az első őszapót a madáretetőknél.
- Sok madárbarát külön etetőt tesz ki az őszapók számára.
Synonymák
Az „őszapó” szónak nincs közismert szinonimája a magyar nyelvben. Időnként tévesen „hosszúfarkú cinege” vagy „hosszúfarkú őszapó” néven is találkozni vele, de ezek inkább népi vagy részben pontatlan elnevezések.
Összegzés
Az őszapó egy apró, fehér és fekete színű, különösen hosszú farkú énekesmadár. Általában csoportban találkozhatunk vele, és gyakran megfigyelhető parkokban, kertekben is. Ha legközelebb furcsa hangú, hosszú farkú madarat látsz az erdőben, lehet, hogy épp egy őszapó volt az!
