Az opus citatum (rövidítve: op. cit.) egy latin kifejezés, amelyet főleg tudományos munkákban, irodalmi hivatkozásokban használnak. Maga a kifejezés szó szerint azt jelenti: „idézett mű”. Tehát, amikor egy tanulmányban már egyszer hivatkoztak egy adott műre, és később ugyanarra a műre szeretnének újra utalni (de nem azonnal következik előző hivatkozás), akkor az opus citatum vagy rövidítését (op. cit.) használják. Ezzel olvasó számára világossá teszik, hogy ugyanarról a forrásról van szó, mint korábban, így nem kell újra teljesen leírni a forrás adatait.
Használat példái
- Kovács István: Magyarország története, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2015.
Későbbi hivatkozás: Kovács, op. cit., 123. o. - Szabó Júlia: Az irodalom világa, Corvina, 2012.
Később ugyanebben a dolgozatban: Szabó, op. cit., 56. o. - Müller Péter: Lélek és élet, Helikon, Budapest, 2000.
Újbóli hivatkozás: Müller, op. cit., 45. o.
Mire figyelj használatkor?
- Op. cit. csak akkor használható, ha az első teljes hivatkozás már megjelent a műben.
- Általában a szerző vezetéknevével együtt kerül kiírásra: Kovács, op. cit.
- Oldalszámot is érdemes hozzáadni, hogy pontosítsuk, mely részről van szó.
Szinonimák
- Nincsen pontos magyar szinonimája, de rokon értelmű kifejezések lehetnek:
- „az idézett mű”
- „említett mű”
- „i. m.” (idézett mű) – Ez a magyar megfelelője, amit általában magyar nyelvű szövegekben használnak.
Összefoglalva
Az opus citatum vagy op. cit. praktikus rövidítés tudományos írásokban, amellyel egyszerűen utalhatunk korábban már teljesen megadott forrásmunkára. Magyar viszonyok között inkább az „i. m.” (idézett mű) rövidítést használjuk, de a latin kifejezés gyakori nemzetközi szakszövegekben is.
Példa listás formában:
- Kovács Gábor: Történelmi tanulmányok. Osiris Kiadó, 2008.
- Második hivatkozás: Kovács, op. cit., 99. o.
- Kiss Anna: Művészettörténeti alapok, Typotex, 2015.
- Később: Kiss, op. cit., 222. o.
- Papp László: Irodalmi elemzések, L’Harmattan, 2011.
- Újabb hivatkozással: Papp, op. cit., 78. o.
Ha magyar szövegben találkozol vele, az „i. m.” a leggyakoribb, de a „op. cit.” is előfordulhat szakirodalomban.
