Az „ökör” egy magyar főnév, amely elsődlegesen egy mezőgazdasági állatot, a herélt hím szarvasmarhát jelöli. Tehát az ökör olyan bika, amelyet fiatal korában ivartalanítottak, hogy szelídebb legyen, és könnyebben idomíthatóvá váljon főként igavonó munkához. Régebben az ökrök gyakran húzták az ekét és a szekeret a mezőgazdaságban. Azonban a szó sokszor átvitt értelemben is felbukkan a magyar nyelvben, általában kevésbé hízelgő módon.
Példák az „ökör” szó jelentéseire
- Állattenyésztésben:
- „A paraszt az ökrével szántotta a földet.”
- „A régi falusi gazdaságban nélkülözhetetlen volt a szekér elé fogott ökörpár.”
- Átvitt értelemben (buta, ügyetlen ember):
- „Ne légy már ilyen ökör!”
- „Ökör módjára viselkedik, semmit sem ért meg elsőre.”
- Szólások, közmondások:
- „Ökör iszik borjú módjára.” – Furcsán viselkedik.
- „Ökröt kér, tehenet sem ad.” – Valaki sokat kér, de keveset ad.
- Tisztán pejoratív jelentésben:
- „Az a barátom néha akkora ökör, hogy el sem hiszed.”
Szinonimák
Az „ökör” szónak jelentésbeli szinonimái a beszédkörnyezet és jelentésfüggvény szerint léteznek:
- Buta, ügyetlen személy:
- balga
- balfácán
- félnótás
- tökfilkó
- balfék
- marha (szintén jellemzően pejoratív)
- lökött
- Állat megnevezéseként:
- Erre specifikus magyar szinonima nincs, mivel az ökör kifejezetten a herélt bikát jelenti. Rokonértelmű lehet:
- bika (hím szarvasmarha, nem ugyanaz)
- tehén (nőstény szarvasmarha, szintén nem pontos szinonima)
- borjú (fiatal szarvasmarha)
Összefoglaló
Az „ökör” tehát egy speciális állatfajta elnevezése, amely a paraszti gazdaságban évszázadokig nélkülözhetetlen volt. Az évek során azonban a szó metaforikusan is bekerült a mindennapi beszédbe, gyakran használjuk buta vagy ügyetlen emberekre, és megtaláljuk számos magyar szólásban is.
Remélem, mostantól te sem nézed be az „ökör” szó jelentését! 😉
