Az „obiit” egy latin szó, amelynek jelentése „meghalt” vagy „eltávozott”. Ezt a szót legtöbbször történelmi, vallási vagy tudományos kontextusban használják, például sírfeliratokon vagy régi dokumentumokban. A latin nyelvű, főleg egyházi iratokban találkozunk vele rendszeresen, ahol a szó egy személy halálának tényét rögzíti. Az obiit formálisan jelzi egy személy életének végét anélkül, hogy érzelmi vagy személyes vonatkozásokat adna hozzá.
Példák az „obiit” használatára
- Egy régi kézzel írt naplóbejegyzésben: „Anno Domini 1544 obiit Joannes frater noster dilectus.” (Az Úr 1544. évében meghalt szeretett testvérünk, János.)
- Történelmi könyvben: „Lajos király 1382-ben obiit, és a trón örökösei között vita alakult ki.”
- Egy régi sírkő feliratán: „Hic obiit Anna mater familiae 1668.” (Itt nyugszik Anna, a család anyja, elhunyt 1668-ban.)
- Genealógiai kutatás során: „Péter obiit 1789, nem maradtak utódai.”
