A „nekromanta” szó eredete a görög „nekrosz” (halott) és „manteia” (jóslás) szavakból származik, magyarul halottidézőt vagy halottlátót jelent. A nekromanta olyan személy, aki a mágia, varázslat vagy okkult tudományok segítségével kapcsolatot próbál létesíteni az elhunytakkal, hogy tudást, információt vagy erőt nyerjen tőlük. A nekromanciának gyakran tulajdonították azt a képességet is, hogy halottakat idézzenek meg vagy akár életre keltsenek, de jellemzően inkább szellemekkel, túlvilági entitásokkal való kommunikációra vonatkozik.
A nekromanciát a történelem folyamán gyakran tiltott, veszélyes vagy tabu mágiának tartották, amely szoros kapcsolatban áll a sötét mágiával, boszorkánysággal. A nekromanták a folklórban, fantasy irodalomban és játékokban rendszeresen feltűnnek gyakran sötét, titokzatos vagy éppen gonosz figurákként ábrázolva.
Példák a „nekromanta” szó használatára
- Az ókori kultúrákban a nekromanták rituálékat végeztek, hogy megidézzék az ősök szellemét.
- A fantasy regényekben a nekromanta gyakran a főgonosz, aki csontváz seregeket irányít.
- Régi történetek szerint egyes varázslók nekromantikus praktikákat folytattak, hogy jóslatokat kapjanak a túlvilágról.
- Számos számítógépes szerepjátékban külön kasztként jelenik meg a nekromanta, aki halottakat tud irányítani vagy varázslatait a halál erejéből meríti.
- Sokan féltek a nekromantáktól a középkorban, mert úgy hitték, hogy kapcsolatban állnak démoni erőkkel.
A „nekromanta” szó szinonimái
- Halottidéző
- Halottlátó
- Sötét mágus (amennyiben sötét mágiát űz)
- Okkultista (tágabb, kevésbé pontos értelemben)
Összefoglalva: A nekromanta olyan mágikus, misztikus figura, aki a halálhoz, holtakhoz kapcsolódó tudást, erőt vagy segítséget keres – legyen szó ókori legendákról vagy modern fantasy regényekről, a nekromancia mindig a titok és a tiltott tudás birodalma marad.
