A „nekromancia” szó a görög „nekrosz” (halott) és „manteia” (jóslás) szavakból ered, és elsősorban olyan mágikus vagy okkult gyakorlatot jelöl, amikor az emberek megpróbálnak kapcsolatba lépni a halottakkal, főként azért, hogy információt, tanácsot vagy jövendölést kapjanak tőlük. A nekromancia tehát halottidézést vagy halottakkal folytatott kommunikációt jelent, valamiféle rituálé, varázslat vagy szertartás keretein belül. A középkorban, illetve a folklórban ezt gyakran veszélyesnek, tiltott tudománynak vagy boszorkányságnak tartották.
Nekromancia példák listája
- Halottidéző rituálé: Egy mágus vagy boszorkány megpróbál kapcsolatba lépni egy elhunyt lélekkel, hogy jövendölést vagy életre vonatkozó tanácsot kapjon.
- Alvilági szellemek megidézése: Olyan rituálé, ahol a szellemeket konkrét információkért vagy jóslatokért hívják elő.
- Elhunytak megszólítása tárgyakon keresztül: Például egy középkori nekromanta koponyákat, sírdarabokat vagy hozzá tartozó személyes tárgyakat használ a halott megidézéséhez.
- Sírbolti szertartások: A nekromanta egy temetőben éjszaka szertartást végez, hogy információt szerezzen az elhunyttól.
- Modern fantasy és szerepjátékokban: A nekromancia olyan mágiafajta, amivel élőhalottakat (zombikat, csontvázakat) lehet irányítani, vagy kommunikálni lehet a szellemekkel.
A „nekromancia” szó szinonimái
- Halottidézés
- Halottak megidézése
- Szellemidézés (szűkebb értelemben)
- Spiritizmus (tágabb, nem feltétlenül mágikus értelemben)
Kiegészítés
A nekromancia nemcsak a középkori boszorkányhit és mágikus hagyományok része, hanem a mai popkultúrában, könyvekben, filmekben, videojátékokban is rendszeresen visszatérő téma. Fontos megjegyezni, hogy a valóságban a nekromanciát soha nem tekintették teljesen elfogadottnak, és inkább tiltott, veszélyes vagy tabunak számított.
