A „morc” szó a magyar szlengben vagy informális nyelvhasználatban fordul elő leggyakrabban, és az alábbi jelentésekkel bír:
A „morc” szó egy olyan lelkiállapotot ír le, amikor valaki rosszkedvű, zsémbes, morcos, ingerült vagy éppen duzzog. Olyankor mondjuk valakire, hogy morc, ha nem szól, haragszik valamiért, vagy csak egyszerűen „bambul”, magába zárkózva morog, fújtat, nem túl barátságos.
A szó eredete vélhetően a „morcog”, „morog”, „morcos” kifejezésekkel rokon.
Nem hivatalos, inkább fiatalok vagy baráti társaságok szóhasználatában jellemző.
Példák a „morc” szó használatára:
- Tegnap nagyon morc voltam, mert elmaradt a koncert.
- Ne legyél már morc, csak vicceltem!
- Ma reggel morc a főnök, inkább ne szólj hozzá.
- Látom, valami baj van, egész nap morc vagy.
- A tesóm morc lett, mert elvették a játékát.
- Bejött a barátom a suliba, de olyan morc volt, hogy rá sem lehetett ismerni.
A „morc” szó szinonimái:
- morcos
- duzzogó
- rosszkedvű
- ingerült
- mogorva
- zsémbes
- mérges (bizonyos kontextusban)
Összefoglalás:
A „morc” tehát egy rövid, frappáns szó, amit akkor használunk, ha valaki hangulatilag nincs jól, vagy éppen sértődött, morog, haragszik. Nincsen benne feltétlenül erős indulat, inkább egyfajta gyerekes, duzzogó, de mégis érthető rosszkedv jellemzi a jelentését. Leggyakrabban informális helyzetben, beszélgetésekben hallhatjuk.
