A martalóc egy régi eredetű magyar szó, amelynek jelentése főként negatív, ellenséges, vagy bűnöző magatartásra utal. A történelem során főleg hadviseléssel, fosztogatással kapcsolatban került elő, de hétköznapi értelemben is használják. Nézzük meg részletesebben, mit is jelent a „martalóc”!
Tartalom
„Martalóc” jelentése:
- Fosztogató, rabló:
Egyéni vagy csoportos személy, aki másokat kirabol, fosztogat, gyakran harci helyzetben, háborúban vagy zavaros időkben.
Példa:- „A martalócok végigsöpörtek a falun, és mindent felperzseltek.”
- „Féltünk, hogy a martalócok elviszik az élelmünket.”
- Kegyetlen, pusztító személy:
Negatív megítélésű, erőszakos, kíméletlen ember, aki embertársai ellen követ el bűntetteket.
Példa:- „Ő egy igazi martalóc, akit nem érdekel mások sorsa.”
- „Martalócként viselkedett: felgyújtotta a házat, és elmenekült.”
- Katonai értelemben:
Olyan (gyakran zsoldos), fegyveres csapat tagja, aki nem tiszta harci elvek szerint küzd, hanem fosztogat, pusztít a katonai hadjáratok során.
Példa:- „A városi legendák szerint martalócok támadták meg a várat.”
- „A martalóc seregek rettegésben tartották a vidéket.”
Szavak, kifejezések, ahol előfordul:
- Martalóc banda
- Martalóc támadás
- Martalóc hadjárat
- Martalóc módszerek
Példamondatok:
- „A martalócok mindent felbolygattak a határban.”
- „A lakosság félt tőlük, mert martalóc módjára bántak mindenkivel.”
- „A faluba martalócok rontottak be hajnalban.”
- „Gyerekeket rémisztgettek, hogy jönnek a martalócok, ha rosszak lesznek.”
A „martalóc” szó szinonimái
Van néhány szinonima, bár egyik sem fedi le teljes mértékben a szó minden árnyalatát, inkább jelentésbeli átfedéseket mutatnak:
- Rabló
- Fosztogató
- Zsivány
- Bandita
- Harami (bizonyos kontextusban)
- Zavargó
- Gengszter (inkább modern értelemben)
- Zsoldos (katonai kontextusban)
- Garázd (népiesebb, régi jelentésben)
Összefoglalva
A martalóc szó leggyakrabban kegyetlen, fosztogató, pusztító, törvényt nem tisztelő emberekre, csapatokra utal – főként háborús, katonai vagy bűnözői környezetben. Ma már kissé régies szó, de a magyar nyelvben még ma is előfordul, főleg irodalmi vagy népi szövegekben.
