A „maníros” melléknév, amely általában negatív töltettel bír, és olyan személy leírására használjuk, aki modoros, mesterkélt, túlságosan művi vagy erőltetett viselkedést, beszédet, gesztusokat mutat. Olyan valaki, aki természetellenesen udvarias, túlzottan kimért, vagy úgy viselkedik, mintha szerepet játszana, nem őszinte önmagához. Gyakran a társaságban előforduló erőltetett udvariasság, vagy feltűnősködő, tetszelgő viselkedés hátterében áll a manír, azaz a természetesség hiánya.
A „maníros” ember jellemzői példákkal:
- Mindent udvariasan és kissé eltúlzottan mond:
„Óh, elnézést, bocsánat, uram, ne haragudjon, hogy egy levegőt vehetek önnel!” - Kifejezései, gesztusai túl színpadiasak:
Szavak helyett gyakran hangsúlyos kézmozdulatokkal magyaráz. - Viselkedése nem spontán, hanem mintha minden mozdulatát előre begyakorolta volna:
Kézfogás előtt még meghajol, vagy szinte teátrálisan köszön mindenkinek. - Társaságban mindig megpróbál „jobbnak” mutatkozni a valóságnál:
A beszélgetéseit körülményesen és mesterkélten fogalmazza meg. - Öltözködése feltűnően szabályos vagy mindig túllő a célon:
Egy egyszerű összejövetelre is frakkban vagy estélyiben érkezik.
A „maníros” szó használata mondatokban:
- Nagyon manírosan beszél, látszik, hogy nem önmaga.
- A tanárnő szeret maníros gesztusokat használni az órán.
- Kicsit maníros volt ez a túlzott udvariasság.
A „maníros” szó szinonimái:
- modoros
- mesterkélt
- affektált
- teátrális
- erőltetett
- körülményes
Összefoglalva:
A maníros szóval jelölt ember természetellenesen, modorosan, mesterkélten viselkedik, mintha szerepet játszana. Túlzásba viszi a formalitásokat, és ezzel gyakran nevetséges, őszintétlen vagy idegesítő lesz a környezete számára. Az ilyen viselkedés a természetesség, az önazonosság hiányára utal.
