A „manír” mesterkélt, túlzottan modoros viselkedést vagy stílust jelent. Általában negatív értelemben használják, amikor valaki természetellenesen próbál hatni.
Tartalom
manír eredete
A „manír” szó a francia „manière” szóból származik, amely „módot” vagy „stílust” jelent, és gyakran mesterkélt viselkedésre utal.
Szófaj
Főnév.
Szinonimák
Allűr, modor, póz, affektálás, mesterkéltség.
Ellentéte
Természetesség, egyszerűség
Példamondatok
– A színész előadása tele volt manírokkal, ami elvonta a figyelmet a darab mondanivalójáról.
– Mária elegáns manírral emelte meg a csészéjét, miközben teát kortyolgatott.
– A fiatal író prózája néha túlzottan manírosnak tűnt, ami nehezítette az olvasást.
