A „lemondó” egy melléknév a magyar nyelvben, amely főként egy személy hozzáállását, hangulatát, illetve néha konkrét cselekvését írhatja le. Lássuk bővebben:
A szó alapértelme szerint azt a személyt nevezzük „lemondónak”, aki valamiről (általában saját céljáról, vágyairól, akaratáról, reményeiről) lemond, azaz elfogadja azt, hogy nem teljesül, és emiatt nem harcol tovább érte, beletörődő lesz, feladja annak elérését. A „lemondó” gyakran egyfajta lemondással, beletörődéssel teli érzelmi állapotot takar.
Példák a „lemondó” szó használatára (listában):
- Lemondó sóhaj: Amikor valaki sóhajt egyet, jelezvén, hogy feladta az adott dolgot, nincs már ereje vagy hite tovább küzdeni érte.
- Lemondó tekintet: Olyan nézés, amelyben látszik, hogy az illető már nem reménykedik, elfogadta a sikertelenséget.
- Lemondó hang: Beszédstílusban vagy hangsúlyban is megjelenhet az a tónus, amelyből érződik a beletörődés.
- Lemondó viselkedés: Amikor valaki passzívan viselkedik, nem cselekszik már saját érdekeiért, hisz úgy véli, nincs értelme.
- Lemondó levél: Olyan írott értesítés, amellyel hivatalosan mond le valaki egy pozícióról, feladatról vagy lehetőségről.
Szó szerinti jelentés:
A „le-” igekötő azt jelenti, hogy „el”, „végleg”, a „mond” pedig itt a „mondani” szóval van kapcsolatban. Tehát lemond – kimondja, hogy eláll valamitől – és aki ezt teszi, az „lemondó”.
Érzelmi árnyalat:
A „lemondó” általában nem jelent vidám vagy pozitív érzést. Sokszor társul hozzá szomorúság, csalódottság vagy apatía is.
Szóhasználati példák
- „Lemondóan legyintett.”
- „Arca lemondó kifejezést öltött.”
- „A lemondó hangján szólt hozzám.”
Szinonimák:
- beletörődő
- feladó
- rezignált
- apasztikus (ritkábban)
- reményvesztett (nüansznyi eltéréssel)
Összegezve: a „lemondó” az a személy, aki lemond valamely kívánságáról vagy céljáról, és ezt a magatartást, hangot, tekintetet, de akár iratot (lemondó nyilatkozat) is jellemzi ez a fajta beletörődés, elengedés.
Remélem, ezzel minden világos lett a „lemondó” szóval kapcsolatban! 🌻
