A „lator” szónak a magyar nyelvben többféle jelentése lehet, amelyek inkább negatív, elítélő árnyalatot hordoznak magukban. Jelentése főleg a magyar köznyelvi és régi irodalmi szövegekben jelenik meg, de ma is megtalálható. Elsősorban olyan személyre használják, aki valamilyen rossz, elítélendő cselekedetet hajt(ott) végre, tehát „gonosztevő”, „gazember”, „aljas alak”.
Tartalom
A „lator” szó jelentései:
- Bűnös, gonosztevő
Olyan személy, aki bűnt követ el—pl. lop, rabol vagy másokat megrövidít. - Gazember, alávaló ember
Azokra is utal, akiknek általánosságban rossz a jelleme, másokra ártalmas dolgokat tesznek. - Rabló, útonálló
Kifejezetten arra használták, aki útonállásból, erőszakos cselekedetekből él. - Átvitt értelemben: fondorlatos, alattomos ember
Nem feltétlenül bűncselekményeket elkövető, de másokat becsap vagy rosszindulatú.
Példák a használatára
- „Az útonálló lator elkobozta a szekeres lovait.”
- „Megkötözték a latort, hogy ne tudjon több kárt okozni.”
- „Óvakodj attól a fickótól, ravasz lator ám!”
- „Két latort feszítettek meg Jézus mellett a kereszten.”
- „A faluban mindenki tudta, hogy a lator mindig bajba sodorja a társaságát.”
Szinonimák
- gazember
- bűnöző
- csirkefogó
- gonosztevő
- útonálló
- bandita
- rabló
- betyár (néha, de nem pontosan ugyanaz)
Összefoglalva:
A „lator” erős negatív értelmű szó, amely gonosz, törvénytelen vagy erkölcstelen személyt jelöl. Általában komoly bűntettekhez, rabláshoz, erőszakhoz kapcsolódik, de átvitt értelemben is használható rosszindulatú, becstelen emberek megjelölésére. Az irodalomban és a mindennapi beszédben is régiesebb, de még használatos szó.
