A kutyafáját egy magyar indulatszó vagy felkiáltás, amely főként érzelmek (leginkább bosszúság, meglepetés vagy csalódottság) kifejezésére szolgál. Lényegében egy szalonképesebb (kevésbé durva) káromkodás, amit főként akkor szoktunk használni, amikor valami váratlanul kellemetlen vagy bosszantó dolog történik. Gyakran humort, öniróniát is tartalmazhat, így sokszor mosolyt csal az arcokra, nem igazán sértő szándékkal használják.
A szó szerinti jelentése talán valamiféle “a kutya fája” lehetne, de természetesen nincs ilyen konkrét jelentése. Ez egy tipikus magyar, régies eufemizmus, amivel az eredetileg durvább káromkodásokat “szelídítették”. Hasonló példák más nyelvekben is léteznek, amikor valaki “tudatosan nem mondja ki” a csúnyább szót.
Mikor használjuk?
Képzeld el, hogy rácsapsz az ujjadra, kiborul a kávé vagy valami nem az elvárásaid szerint sikerül – akkor hangozhat el a “kutyafáját!”. Olyan helyzetekben is előfordulhat, amikor meglepődünk vagy nem találjuk a szavakat.
Példák a használatára
- Kutyafáját, már megint elfelejtettem bezárni az ajtót!
- Kutyafáját, hogy ilyen hideg van ma reggel!
- Kutyafáját, hová raktam a kulcsaimat?
- Hoppá, kutyafáját, ezt jól megcsináltam!
- Már megint eltört a pohár? Kutyafáját!
Szinonimák
Vannak még hasonló, szintén eufemisztikus indulatszavak, amik “helyettesíthetik” a kutyafáját szót:
- a fene egye meg!
- a mindenit!
- a kutya úristenit!
- kutya teringettét!
- az áldóját!
- teringettét!
- kutyaütő!
Összefoglalva:
A “kutyafáját” tehát egy enyhe, tréfás indulatszó, amellyel kifejezheted csalódottságodat, bosszúságodat vagy meglepetésedet, anélkül, hogy durva vagy sértő lennél. Gyakran használatos mind a mindennapi beszédben, mind pedig a magyar irodalomban vagy filmekben.
