Kobzos – Mit jelent ez a szó?
A kobzos egy régies magyar szó, amely eredetileg olyan énekmondót vagy vándorzenészt jelentett, aki kobzon (régi pengetős hangszer, a lant vagy a hárfa rokona) játszott, és gyakran balladákat, történelmi énekeket adott elő. A kobzos főként a magyar népzenében, irodalomban és történelmünkben jelentős alak volt. A szó használata napjainkra inkább archaikus, de népzenei körökben, valamint irodalmi és történelmi szövegekben még előfordul.
Részletes jelentés
- Kobzon játszó zenész:
Olyan művész vagy vándor, aki a kobz nevű hangszeren játszik. - Énekmondó:
A kobzos nemcsak zenész, hanem egyben előadó is, aki balladákat, történelmi énekeket, népdalokat szólaltat meg. - Vándorzenész:
Sokszor járta a falvakat, várakat, vásárokat, ahol zenélt és énekelt. - Középkori vagy reneszánsz figura:
A kobzos típusa főleg a középkori és reneszánsz Magyarországon volt jellemző.
Példák a kobzos szó használatára
- 1. A magyar királyi udvarban gyakran felléptek kobzosok, akik dicső tettekről énekeltek.
- 2. A vásártéren esténként megjelent a kobzos, és összegyűjtötte a falu apraját-nagyját egy kis muzsikára.
- 3. A „kobzos” szó ma már inkább történelmi regényekben, népzenei rendezvényeken bukkan fel.
- 4. Kodály Zoltán több éneket is feldolgozott, melyeket valaha kobzosok adtak elő.
- 5. A magyar népzenében máig ismerünk kobzos dallamokat.
Szinonimák
A kobzos szónak kevés szinonimája van, de néhány rokonszavát megemlíthetjük:
- Lantos (ha lantot játszik, de nem minden kobzos volt lantos)
- Énekmondó
- Dalnok
- Vándorénekes
- Hárfás (bár ez kicsit más hangszer, de hasonló szerepkör)
Összefoglalás
A kobzos tehát egy régi zenész-fajta, aki a magyar hagyományban fontos szerepet töltött be, zenélt, énekelt, történeteket mondott el, és hozzájárult a kultúra megőrzéséhez. Ma főként népzenei, történelmi vagy irodalmi kontextusban találkozunk vele.
Remélem, sikerült érthetően összefoglalni, mit jelent az, hogy kobzos!
