A „kapituláció” szóval gyakran találkozhatunk történelemkönyvekben, jogi szövegekben, de akár a hétköznapi szóhasználatban is előfordulhat. Jelentése elsőre egyértelműnek tűnhet, mégis számos árnyalat és kontextus kapcsolódik hozzá. Ebben a cikkben bemutatjuk, mit jelent pontosan a kapituláció, hogyan alakult ki a fogalom története során, és milyen szinonimákat, illetve rokon értelmű szavakat használhatunk helyette. Megnézzük azt is, mi a szó eredete, valamint példákat hozunk arra, hogyan alkalmazzuk ezt a kifejezést a mindennapokban.
Mit jelent a kapituláció? Definíció és alapfogalmak
A kapituláció kifejezés alapvetően megadást, feltétel nélküli vagy feltételekhez kötött fegyverletételt jelent. Leggyakrabban katonai helyzetekben, háborúk, ostromok során használják, amikor az egyik fél hivatalosan elismeri vereségét, és átadja magát az ellenfélnek. Emellett jogi értelemben is használatos lehet, amikor valaki hivatalosan lemond valamely jogáról vagy lehetőségéről, és ezt megállapodásban rögzíti.
A kapituláció tehát egyfajta végső döntést, megegyezést, esetenként kényszerű kompromisszumot jelöl. A felek közötti viszony azonban nem mindig egyezik a teljes vereséggel; előfordulhat, hogy feltételek között történik, például egyes jogok, személyes biztonság vagy tulajdon védelme mellett adják fel a harcot vagy mondanak le egy jogról.
A fogalom kapcsán fontos kiemelni, hogy jogi szövegkörnyezetben kicsit eltérően, de hasonló jelentéssel fordulhat elő, ahol a kapituláns fél kötelezettséget vagy vállalást tesz.
Főbb alapfogalmak:
- Fegyverletétel
- Megadás
- Lemondás
- Kényszerű kompromisszum
- Jogi megegyezés
A kapituláció eredete: történelmi áttekintés
A kapituláció fogalma és gyakorlata évszázadok óta jelen van az emberi történelemben, főként a hadviselés és az államközi kapcsolatok terén. Már az ókori hadjáratok során is számos példát találhatunk kapitulációra, amikor egy város vagy hadsereg feltételek mellett adta meg magát egy támadó seregnek.
A középkorban a kapitulációk gyakran írásban rögzített szerződések voltak, amelyekben a vesztes fél jogait és kötelezettségeit pontosan meghatározták. Így biztosítani lehetett a polgári lakosság védelmét, vagy az ellenségeskedések leállítását.
A történelem során a kapitulációk nemcsak katonai eseményekhez kötődtek, hanem diplomáciai és gazdasági viszonyokban is megjelentek. Például az Oszmán Birodalom idején a külföldi államok kereskedői bizonyos előjogokat kaptak a birodalmatól, amit szintén kapitulációnak neveztek.
Híres történelmi kapitulációk:
- 1945: Németország feltétel nélküli kapitulációja a második világháború végén
- 1526: Mohácsi csata utáni kapituláció
- 1871: Párizs kapitulációja a porosz–francia háborúban
Kapituláció szinonimái és rokonszavai
A magyar nyelvben számos kifejezés áll rendelkezésünkre, ha a kapituláció fogalmát másként szeretnénk megfogalmazni. Ezek sokszor árnyalatnyi különbségeket hordoznak, attól függően, hogy milyen szövegkörnyezetben használjuk őket.
A szinonimák között találunk hivatalosabb, jogi hangzásúakat, illetve hétköznapibb, beszélt nyelvben elterjedteket.
A rokon értelmű kifejezések között néhány gyakran előforduló példát felsorolunk, melyek különböző helyzetekben jól használhatók a kapituláció helyett vagy mellett.
Kapituláció szinonimái és rokonszavai:
- Megadás
- Fegyverletétel
- Feladás
- Lemondás
- Behódolás
- Alávetés
- Meghátrálás
A „kapituláció” etimológiája: szó eredete
A kapituláció szó a latin „capitulum” kifejezésből ered, ami „fejezetet” jelent. Eredetileg a középkori latinban azokat a szerződésszerű megállapodásokat jelölte, amelyek egyes pontjait fejezetekbe szedték, és feltételekhez kötötték a megadást vagy a jogok átruházását.
A latinból a szó a francia „capitulation” formában került át az európai nyelvekbe, majd a magyar nyelvbe is beépült.
Az etimológia arra is utal, hogy a kapituláció minden esetben egyfajta szerződéses, írásos megállapodást jelentett, és ehhez szinte mindig kapcsolódott egy részletes felsorolás, fejezetekbe szedett pontokkal. Ez az eredet is magyarázza, miért használjuk ma is jogi és diplomáciai összefüggésben a fogalmat.
Etimológiai kapcsolódó szavak:
- Capitulum (latin): fejezet
- Capitulation (francia): szerződéses megadás
- Capitular: szerződni, fejezeteket kötni
Kapituláció a gyakorlatban: példamondatok és használat
A kapituláció szó használatát a mindennapi életben is megtapasztalhatjuk, amikor például egy vita során valaki elismeri vereségét, vagy egy jogi helyzetben valaki lemond egy lehetőségről. Ezekben az esetekben is a kifejezés lényege a feltételekhez kötött vagy feltétel nélküli feladás, kompromisszum. Az alábbiakban gyakorlati példamondatokkal és tipikus használati helyzetekkel szemléltetjük:
Példamondatok, tipikus helyzetek:
- "A hosszú tárgyalás végén a vállalat végül kapitulált a szakszervezet követelései előtt." 💼
- "A vár kapitulációja után a polgári lakosságnak biztosítékokat adtak." 🏰
- "A játékos, miután látta, hogy nincs esélye, kapitulált ellenfelével szemben." 🎲
- "A bíróságon a vádlott kapitulált, és beismerte bűnösségét." ⚖️
- "Az álláspontja mellett hosszan kitartott, de végül kapitulált a nyomás alatt." 🤝
Kérdések a felhasználókhoz:
- Milyen helyzetekben találkoztál már a kapituláció fogalmával?
- Tudsz mondani olyan szinonimát, amit gyakran használsz helyette?
- Szerinted a kapituláció mindig vereséggel jár, vagy lehet pozitív kimenetele is?
Összefoglalva, a kapituláció egy összetett és sokrétű fogalom, amely nemcsak a hadtörténelemhez vagy a joghoz kapcsolódik, hanem a mindennapi életünkben is előfordulhat. Ismerete hozzásegít ahhoz, hogy jobban megértsük a kompromisszum, a megadás vagy akár a megegyezés folyamatait. Reméljük, cikkünk segített alaposabban megismerni a kapituláció jelentését, eredetét és használatát!
