Az "kaddis" szó a zsidó vallásban használt imát jelenti, amelyet arámi nyelven mondanak el. A kaddist leginkább gyászimaként ismerik, amelyet az elhunytért mondanak, de többféle változata létezik, és különböző vallási alkalmakon is elhangzik. A kaddis célja a világban jelenlévő isteni jelenlét és dicsőség hangsúlyozása, és közösségi, valamint egyéni imaként is szolgál.
Fontos megjegyezni, hogy a gyászkaddis nem említi közvetlenül az elhunytat, hanem az élet értékét, az isteni hatalmat és az univerzum rendjét hangsúlyozza. Többek között segít a gyászolóknak emlékezni közösségük támogatására és az élet folytatására.
Példák:
-
Gyászkaddis: Ezt az imát a gyászolók mondják el a zsinagógában az istentiszteletek végén, a temetés után kezdve és egy éven át, valamint az elhunyt évfordulóján.
-
Tanhumim kaddis: Ez a kaddis változat különösen a tanulmányi helységekben mondott ima, a Tóra tanulmányozása után, és a tanulás fontosságára hívja fel a figyelmet.
-
Kaddis jatom: Az "árvák kaddisa", ami a legismertebb formája a gyásszal kapcsolatos kaddisnak. Az elhunyt szülők emlékére mondják el az előírt időszakban.
A kaddis tehát nemcsak gyászimaként szolgál, hanem megtartói kapcsolatát is erősíti a közösséggel és az isteni renddel.
