Izosztázia, vagy más néven egyensúlyelmélet, a geológiában arról a folyamatról szól, amely során a földkéreg és az asztenoszféra közötti egyensúly fenntartása történik. Az izosztatikus egyensúly elve szerint a földkéreg "lebeg" az alatta található képlékeny asztenoszférán, hasonlóan ahhoz, mint ahogy egy jégtábla lebeg a vízen. Amikor egy részén tömeg növekszik vagy csökken, a földkéreg is ennek megfelelően süllyed vagy emelkedik, hogy kompenzálja a változásokat. Ennek a folyamatnak több példája is van a természetben:
-
Jegesedés és jégtakaró olvadás: Amikor egy nagy jégtakaró ránehezedik a földkéregre, az lesüllyed. Amikor a jég elolvad, a kéreg lassan emelkedik (postglaciális emelkedés).
-
Hegyek kialakulása és erózió: A hegyképződés során a kéreg megvastagodik és süllyed, míg erózió hatására veszít a tömegéből, emiatt emelkedik.
-
Sedimentlerakódás: Amikor folyók vagy más üledékszállító erők anyagokat raknak le, a kéreg egyes részei süllyedéssel reagálnak a megnövekedett súlyra.
-
Tektonikai mozgások: A földkéreg lemezeinek mozgási folyamatai szintén befolyásolhatják az izosztatikus egyensúly állapotát.
