"Izoritmia" egy zenei kifejezés, amely elsősorban a középkori zenében volt jelentős, különösen a 14. századi motettákban. Az izoritmia olyan technikát ír le, amely során egy adott ritmikus mintát ismételnek meg egy hosszabb hangfolyamban, miközben a dallam és az egyéb elemek változhatnak. Ez a módszer rendet és ismétlődő struktúrát hozott az addig kaotikusabb zenei világba.
Az izoritmia egy adott szekcióban általában két fő tényezőt tartalmaz:
-
Color – Ez a dallamvonal, amely az ismétlődő ritmikai struktúra fölött helyezkedik el. A "color" nem feltétlenül az egész darabon át ismétlődik, de tartalma a megszabott ritmikát követi.
-
Talea – Ez az ismétlődő ritmikus szekvencia, amely a dallam alatt fut. A taleák hossza általában rövidebb, mint a dallam szakaszai, így a ritmus több ciklusban is megismétlődhet, míg a color eljut a végére.
Példa
- Egy izoritmikus motetta, ahol az alsó szekció (talea) 7 ütem hosszú ismétlődő ritmikus motívumokkal rendelkezik, míg a felső szekció (color) 21 ütemnyi dallamot tartalmaz.
- Guillaume de Machaut motettái közül több is használja ezt a technikát, például "Messe de Nostre Dame". Itt a talea és color kombinálódnak, hogy egy strukturált, mégis változatos zenei élményt nyújtsanak.
Az izoritmia hozzájárult a középkori zene fejlődéséhez, és ez a strukturált megközelítés később is hatással volt a polifonikus zenére.
