A fonológia a nyelvtudomány azon ága, amely a hangrendszerekkel, azok szerkezetével és működésével foglalkozik. Míg a fonetika a beszédhangok fizikai jellemzőire összpontosít, a fonológia azt vizsgálja, hogy ezek a hangok milyen szerepet töltenek be a nyelv rendszerében. A fonológia tanulmányozza, hogyan változnak a hangok a különböző nyelvi környezetekben, és hogyan befolyásolják a szó és a mondat jelentését.
Fonológiai jelenségek példák:
- Fonémák: A legkisebb hangegységek, amelyek megkülönböztetik a szavakat egymástól, például a magyarban az "e" és az "é" különböző fonémák, mert különböznek jelentéstanilag ("tele" vs. "tél").
- Allofónok: Azonos fonémához tartozó különböző hangváltozatok, amelyek nem változtatják meg a szó jelentését. Például az angol /t/ hang különféle kiejtése az "atom" (szintezált t) és a "stop" (puffogtatott t) esetén.
- Hangilleszkedés: A hangok alkalmazkodása egymáshoz, például a magyarban a magánhangzó-harmónia, ahol a toldalékok magánhangzói illeszkednek a szó tőmagánhangzóihoz ("házban" vs. "kertben").
- Zöngésség szerinti hasonulás: Amikor a hangok zöngés és zöngétlen pár hangegyezés szerint változnak, mint például "kötcsa" helyett helyesen "köttsa" (azaz ‘kötszer’).
A fonológia célja az, hogy megértse a nyelv hangrendszerének működését, és végső soron segítsen a nyelvi struktúrák mélyebb megértésében.
