A „felkiáltó” kifejezés többféleképpen is értelmezhető, leggyakrabban azonban a „felkiáltójel” részeként találkozhatunk vele, amely az írásjelek egyike. A felkiáltójel (!) egy olyan írásjel, amelyet általában az érzelem, hangsúly vagy nyomaték kifejezésére használunk mondatok végén. A felkiáltójellel záruló mondatok gyakran utalnak erős érzelmekre, felszólításokra vagy kiáltásokra.
Példák a „felkiáltó” szó használatára:
- Az írás végén felkiáltójelet kell tenni: „Vigyázz az úton!”
- A tanító felkiáltó hangon szólt: „Üljetek le azonnal!”
- A felkiáltó mondatok különleges hatást kölcsönöznek a szövegnek.
- A felkiáltójelek használata gyakori az érzelmileg túlfűtött szövegekben: „Micsoda nap!”
A „felkiáltó” szó tehát leginkább a felkiáltásokkal, érzelemmel teli kijelentésekkel és ezek írásbeli formáival kapcsolatos.
