A digitális jel egy olyan jel, amely véges számú értéket vehet fel, általában két különböző állapotot (0 és 1, azaz bináris rendszer). Ez szemben áll az analóg jellel, amely folyamatosan változó értékeket vehet fel.
A digitális jelet főként az informatikában, elektronikában és telekommunikációban használják. Az információkat digitális jelek formájában kódolják, továbbítják és tárolják, mert így kevesebb a hiba és könnyebb az adatok feldolgozása, másolása.
A digitális jelben az információ minden egyes állapothoz egy-egy konkrét számot, kódot rendelünk (pl. 0 vagy 1). Ezeket az állapotokat impulzusok vagy feszültségszintek jelenthetik az elektronikus áramkörökben.
Példák digitális jelre
- Számítógépek közötti adatátvitel: a bitek sorozata (0,1,1,0,1…)
- USB csatlakozó jele: digitálisan kódolt adatok
- Mobiltelefon hangátvitele: a hangot mintavételezik, digitalizálják, majd digitális jellé alakítják
- Digitális karóra kijelzője: a számokat binárisan vagy szegmentált digitális formában jeleníti meg
- CD vagy MP3 zenelejátszó: zeneszámokat digitális fájlként tárol és játszik le
- Digitális kamera: a képet pixelekre bontja, amelyekhez számértékeket rendel (RGB értékek)
Szinonimák (ha vannak):
- Bináris jel – viszont ez szűkebb értelemben kizárólag a 0 és 1 értékekre utal
- Diszkrét jel – széles értelemben minden olyan jel, ami véges, meghatározott értékeket vesz fel, de ez nem csak digitális lehet
Összefoglalva
A digitális jel tehát egy olyan jel, amely csak meghatározott, előre rögzített értékeket vehet fel, és leggyakrabban az elektronikus készülékekben, adatkommunikációban használjuk. Jellemzője a könnyű másolhatóság, hibamentesség, valamint az, hogy sokféle információ (hang, kép, szöveg) könnyen kódolható ilyen formában.