A bunkósbot egy összetett magyar főnév, amely két részből áll: bunkó (jelentése: vastag, lekerekített végű, nehéz, ütni alkalmas eszköz) + bot (hosszabb, fából készült eszköz). A szó eredete a harci eszközökhöz, egyszerű fegyverekhez köthető.
Jelentés részletezése
A bunkósbot olyan bot, amelynek egyik vége kiszélesedik, meg van vastagítva, vagy éppen gömbölyű, így különösen alkalmas arra, hogy ütési eszközként használják. Leginkább a népmesékben, történelmi és népi elbeszélésekben találkozhatunk vele, ahol gyakran bunkós fegyverként emlegetik (pl. juhászok, pásztorok felszerelésének része is lehetett).
Átvitt értelemben néha használják bunkósbotként emlegetni valakinek az egyszerű, „durva” eszközét is, vagy egyfajta túlzottan erőszakos, direkt (verbális vagy fizikai) megközelítést egy konfliktusban.
Példák
- A pásztor a nyáj mellé mindig magánál tartotta a bunkósbotját a farkasok ellen.
- A medvevadászat során bunkósbotot használtak védekezésre.
- Ne a bunkósbot módszerével próbáld megoldani a problémát! (átvitt értelemben)
- A középkorban a parasztok gyakran bunkósbotokkal védekeztek a támadók ellen.
- Az öreg juhász díszes bunkósbotot faragott magának télen.
Szinonimák
- buzogány (régi, harci eszköz, hasonló formában)
- guzsalyütő (régies, faütőbot – bár inkább szerszám, de szerepe lehetett hasonló)
- ütőbot
- vastagbot
A bunkósbot tehát egyszerre lehet kifejezetten harci eszköz, népi használati tárgy vagy képes beszéd eszköze – a lényege mindig az, hogy egy vastagított végű bot, amelyet ütésre, védelemre, vagy fenyegetésre használtak.
