A magyar brácsa egy vonós hangszer, a hegedűnél nagyobb és mélyebb hangzású, gyakran a középső szólamot játssza zenekarokban és kamarazenékben.
Tartalom
brácsa eredete
A „brácsa” szó az olasz „viola” kifejezésből származik, amely a középkori latin „vitula” szóból ered, jelentése húros hangszer.
Szófaj
Főnév.
Szinonimák
Nincs ismert szinonima.
Ellentéte
Nincs ismert ellentéte.
Példamondatok
– A zenekarban a brácsa hangja szépen kiegészíti a hegedű és a cselló dallamait.
– Az új darabban a brácsa különleges szólót kapott, ami nagy kihívást jelentett a zenész számára.
– A brácsa mély, bársonyos hangzása különösen jól érvényesül a kamarazenei előadások során.
