A beszédprodukció a nyelvészet és pszicholingvisztika egyik központi fogalma, amely alatt azt a folyamatot értjük, amikor egy személy gondolatait, ötleteit és szándékait nyelvi formába önti és kimondja – azaz beszél. Ez tulajdonképpen a beszéd (illetve szóbeli kommunikáció) „létrehozásának” mentális és fizikai folyamata.
A beszédprodukció során a következő lépések történnek:
- Gondolatok megszületése – Az agyban megszületik egy közölni kívánt információ, érzés vagy gondolat.
- Fogalmazás/nyelvi leképezés – A gondolatot szavakba öntjük, kiválasztjuk hozzá a megfelelő szókincset, nyelvtant, szerkezeteket.
- Artikuláció – Ezeket a szavakat hangokká, szótagokká alakítjuk, és a beszédszerveink segítségével (nyelv, száj, hangszalagok) artikuláljuk őket.
- Kimeneti ellenőrzés – Saját beszédünket folyamatosan figyeljük, javítjuk, ha hibázunk („önmegfigyelés”).
A beszédprodukcióban részt vesznek:
- mentális lexikon (szókincs, amit ismerünk)
- nyelvtani szabályok (hogyan rakjuk össze a szavakat helyesen)
- fonetikai/akusztikus készségek (hogyan ejtsük ki a hangokat)
A beszédprodukció folyamata lehet gyors, ösztönös (pl. társalgásban válaszolunk), vagy lassabb, átgondoltabb (pl. beszédet mondunk).
Példák a beszédprodukcióra:
- Válaszolsz egy kérdésre az iskolában: A tanár megkérdezi, „Mi volt az első magyar király?”, te válaszolsz: „Szent István.”
- Elmesélsz egy történetet a barátodnak arról, hogy mi történt veled a hétvégén.
- Megkérdezed a boltban: „Van-e friss kenyér?”
- Egy prezentáción elmondod a gondolataidat a közönségnek.
- Telefonszámot diktálsz valakinek.
- Megjegyzést teszel: „Szép időnk van ma!”
Beszédprodukció szinonimái:
- beszédalkotás
- szóbeli megnyilvánulás
- verbális kifejezés
- kommunikációs megnyilatkozás
(Megjegyzés: ezek csak részben szinonimák, mert a beszédprodukció szűkebb értelemben mindig aktív, produktív, azaz „létrehozó” folyamatot jelent.)
Összefoglalás
A beszédprodukció tehát az a képesség, amellyel aktívan, gondolatainkat szavakba öntve veszünk részt a kommunikációban – legyen szó tanulásról, munkáról vagy mindennapi társalgásról. Ez a nyelvhasználat alkotó, „kézzel fogható” (vagy inkább „füllel hallható”) része.
