Az „ádomás” történelmi, népi eredetű szó. Régi magyar szokásokban olyan vendéglátást jelentett, amelynél valamilyen jelentős esemény (például lakodalom, keresztelő, névadás, vásár, szerződéskötés stb.) alkalmából a házigazda étellel-itallal kínálta a résztvevőket, vendégeket. Az „ádomás” szóhoz gyakran ünnepélyes, közösségi esemény és ajándékozás kapcsolódott.
A „név” szó ebben az esetben, mint „névadás” értendő: az a folyamat, amikor valakinek vagy valaminek nevet adnak.
Együtt, az „ádomás név” jelentheti:
- azt a keresztnevet, amit valaki hivatalosan kap a névadó ünnepségen
- azt a nevet, amit a közösség vagy a család „ádomás”-kor adott (például keresztelőkor, vagy más fontos eseményen)
A szó így ritkán használt kifejezés, inkább néprajzi, történeti szövegekben, vagy archaikus beszédben fordul elő, amikor egy névhez kapcsolódó ünnepélyes átadást, névadást írnak le.
Példák
- Régi időkben a gyermek ádomás nevét egy ünnepségen adták meg, ahol a család lakomát tartott.
- A közösség ádomás néven ismerte el az új tagot a ceremónia után.
- Az ádomás név kijelölése előtt sokat tanakodtak a családban, hogy mi legyen az újszülött neve.
- Lakodalmakon is lehetett „ádomás nevet” kapni, ha valakit becenévvel ajándékoztak meg az összegyűltek.
Szinonimák
Az „ádomás név”-nek nincsen pontos egyszavas, modern szinonimája, de közel állhatnak hozzá az alábbiak (a jelentés függvényében):
- névadó név
- keresztelési név
- ünnepi név
- névadáskor kapott név
Ezek azonban nem fedik le teljesen az „ádomás név” régi, rituális és közösségi jelentését.
Remélem, hasznosnak találod ezt az összefoglalót az „ádomás név” értelmezéséhez!
