A szó „obolosz” hagyományosan görög eredetű, amely az ókori görög társadalomban használt kis értékű érme volt. Magyar nyelvben közvetlen jelentése nincs elterjedve, azonban történelmi és irodalmi szövegekben találkozhatunk vele, ahol általában valamilyen kis értékű fizetőeszközként említik.
A „vagyoni érték” kifejezés más kontextusban is előkerülhet. Nincs speciális nyelvtani szerepe a hétköznapi kommunikációban, de használható irodalmi vagy művészeti szövegekben, illetve a gazdaság- vagy történelemtudományi területeken való hivatkozások során. Ilyen környezetben általában a viszonylagos gazdagság, vagy éppen a szegénység jelképeként szolgálhat, hasonlóan a magyar "fabatka" vagy az angol "penny" kifejezésekhez.
Példák használatra:
- Egy regényben szerepelhet: „A kereskedő az egész csapatnak csak oboloszokat fizetett a hosszú út után.”
- Történelmi tanulmányban: „Az ókori görög piacokon az oboloszt használták ilyen és ilyen értékes tárgyak megvásárlására.”
- Művészeti elemzés során: „A festmény finom részletei felidézik az obolosz értéktelenségét és ugyanakkor az egyszerűség esztétikáját.”
Az „obolosz” tehát egy sok szempontból érdekes fogalom, amely történelmébe és irodalmi jelenlétébe belelátva számos kontextust nyerhet az értelmezés során.
