A „virágárus” egy magyar főnév, amely egy olyan személyt vagy üzletet jelöl, aki/ami virágokat árul. Ez lehet egy nagyobb virágbolt tulajdonosa vagy alkalmazottja, de akár egy utcai kisárus is, aki csokrokat, vágott virágokat, dísznövényeket kínál eladásra. A szó összetételéből látható: a „virág” (flóra, növény része) és az „árus” (eladó, kereskedő) szavakból áll.
A virágárus kulcsszereplő lehet különféle eseményeken: születésnapokon, esküvőkön, temetéseken, anyák napján, vagy egyszerűen akkor, amikor valaki meglepné szeretteit egy csokor virággal. A virágárusok gyakran saját kezüleg készítik a csokrokat, díszítéseket, sőt, tanácsot is adhatnak, hogy melyik virág illik a különböző alkalmakhoz.
Példák a „virágárus” szó használatára:
- A saroknál van egy kis virágárus, ott vettem az anyukámnak egy gyönyörű csokrot.
- A virágárus minden reggel friss virágokat hoz a piacra.
- A sarki virágárus segített kiválasztani egy szép asztaldíszt az ünnepi vacsorához.
- Ma az iskolánál egy virágárus árulta a legszebb tulipánokat.
- Az esküvői csokrot egy híres virágárus készítette a belvárosban.
- Anyák napján általában rengeteg a vásárló a virágárusoknál.
- Régi vágya volt, hogy egyszer saját virágárust nyisson.
- A temetőlátogatás előtt mindig megállunk egy virágárusnál.
Szinonimák
A magyar nyelvben nincsen igazán tökéletes szinonimája a „virágárusnak”, de bizonyos helyzetekben a következő szavakat/fordulatokat is használhatjuk (bár ezek tágabb vagy kissé eltérő jelentésűek lehetnek):
- virágkertész – inkább a virágokat termelő, gondozó személyre vonatkozik, de néha ők is árulnak virágot.
- virágbolt – maga az üzlet, ahol virágot lehet vásárolni (de nem személy).
- Kereskedő – általánosító szó kereskedői tevékenységre, nem specifikusan virágokra.
Fontos megjegyezni: A „virágárus” kifejezetten az eladót, árust jelöli, így ez a legpontosabb szó, amikor valaki virágot árul.
Remélem, így már világos, hogy mi is pontosan a virágárus, mikor használhatod a szót, és kikre illik!