A kibuc (héberül: קיבוץ, ejtsd: kibuc) egyfajta közösségi tulajdonon, közös munkán és kollektív életvitel elvein alapuló mezőgazdasági településforma, ami eredetileg Izraelben alakult ki a 20. század elején. A kibuc fogalma az izraeli kultúra egyik meghatározó eleme lett, és egyedi társadalmi-gazdasági rendszerként is ismert.
Főbb jellemzők:
- A vagyon, eszközök, földek közösen tulajdonoltak.
- Minden kibuc-tag (kibucnik) közösen dolgozik és közösen részesül a javaikból.
- Demokratikus döntéshozatal, közös gyűlések.
- Eredetileg főként mezőgazdasági munkán alapult, de ma már vannak ipari tevékenységek is.
- Gyermekek nevelése, oktatása is gyakran közösen történt.
- Fontos az egyenlőség, a közösség érdeke előtérbe helyezése az egyéni igényekkel szemben.
Példák kibucokra:
- Kibuc Degania: Az első és egyik legismertebb kibuc Izraelben, 1909-ben alakult.
- Kibuc Ein Gedi: Az egyik legismertebb oázis-kibuc a Holt-tenger közelében.
- Kibuc Yagur: Nagy mezőgazdasági termeléssel és tradicionális kibuc-élettel rendelkező közösség.
- Kibuc Ginosar: A Genezáreti-tó partján található, híres citrusültetvényeiről.
- Kibuc Kfar Masaryk: Kulturális és oktatási tevékenységekkel is foglalkozik.
Kibuc szinonimák
A magyar nyelvben nincs igazán pontos szinonimája. Rokon értelmű lehet a következőkkel, de ezek nem teljesen fedik le a kibuc jelentését:
- Kommunális gazdaság
- Közösségi farm
- Kollektíva
Összegzés
A kibuc tehát egy olyan közösségi berendezkedésű település, ahol a föld, az eszközök, a munka és annak eredménye közös, és mindenki a közösség javát szolgálja. Míg ez a modell elsősorban Izraelre jellemző, és máshol ritkábban jelenik meg, története és működése világszerte érdeklődésre tart számot a szociológusok és társadalomkutatók körében is.
Így, ha kibuc-ról hallasz, gondolj egy olyan helyre, ahol a közösség valóban első!
