A virtuális memória egy számítástechnikai fogalom, amely a számítógépes rendszerek memória kezelésének egyik legfontosabb eleme. Lényege, hogy a futó programok több memóriát láthatnak és használhatnak, mint amennyi fizikailag jelen van a számítógépben (RAM-ban). Így a felhasználók egyszerre nagyobb, bonyolultabb alkalmazásokat futtathatnak anélkül, hogy a fizikai memória korlátai rögtön problémát okoznának.
A virtuális memória megvalósításához a rendszer általában egy háttértárolót (például merevlemezt vagy SSD-t) használ fel a fizikai memória kiegészítéseként. A programok által igényelt memória-címeket a rendszer „átirányítja” valódi fizikai vagy virtuális helyekre. Ez a folyamat lehetővé teszi a memóriátöredékek (például ritkán használt programrészek) háttértárra helyezését („swapelés”), így a fizikai RAM-ból több marad szabadon.
Példák a virtuális memória használatára:
- Ha sok program fut egyszerre a számítógépen (pl. böngésző, szövegszerkesztő, zenelejátszó), a rendszer automatikusan áthelyezi a háttérben futó, kevésbé aktív programok memóriáját a háttértárra.
- Nagy méretű képszerkesztő programok (pl. Adobe Photoshop) is a virtuális memóriát használják, nagyméretű fájlok kezeléséhez, ha a RAM már nem elegendő.
- Szerver rendszerek, amelyeknek rengeteg folyamatot kell egyszerre kiszolgálniuk, szintén virtuális memóriát használnak a hatékonyság növelése érdekében.
- Játékok futtatásakor is gyakran előfordul, hogy a rendszer virtuális memóriát használ, főleg ha komplex, nagy világokat vagy sok adatot kell ideiglenesen tárolni.
Virtuális memória – szinonimák:
- Másodlagos memória (bár ez kicsit tágabb fogalom)
- Swap memória / lappangó memória (a magyar informatikai szlengben gyakran nevezik így is)
- Lapozófájl
- Kiterjesztett memória (bár ez nem teljesen pontos szinonima)
Összefoglalva: a virtuális memória nélkülözhetetlen a modern számítástechnikai rendszerekben, kiszélesíti a felhasználók számára elérhető memória-kapacitást, és így gördülékenyebb, zökkenőmentesebb munkát tesz lehetővé.
