A szerver virtualizáció egy olyan informatikai technológia, amely lehetővé teszi, hogy egy fizikai szerver erőforrásait több, egymástól független virtuális szerverre (vagyis virtuális gépekre, röviden VM-re) osszuk fel. Ez azt jelenti, hogy egy darab számítógép (szerver hardver) képes egyszerre több, különálló, operációs rendszert futtató gépként működni. Ezek a virtuális gépek olyanok, mintha mindegyik saját, különálló szerver volna, saját memóriával, tárhellyel és processzorral, de valójában egy közös fizikai hardvert használnak.
A szerver virtualizációt egy speciális szoftver, az úgynevezett hypervisor (virtualizációs réteg) végzi, amely kiosztja az erőforrásokat a virtuális gépek között, és elkülöníti őket egymástól. Ez növeli a szerver kihasználtságát, csökkenti a hardver költségeket, egyszerűsíti a szerverek menedzselését, és nagyobb rugalmasságot, megbízhatóságot biztosít.
Példák a szerver virtualizáció használatára
- Tesztkörnyezet létrehozása
Fejlesztők több virtuális szervert hozhatnak létre ugyanazon a gépen, hogy különböző operációs rendszereket és alkalmazásokat teszteljenek. - Költséghatékonyság
Több logikai szerver futtatható egyetlen fizikai szerveren, így kevesebb hardverre van szükség, és csökken az energiafogyasztás. - Könnyű mentés és visszaállítás
A virtuális szerverek könnyen menthetők és szükség esetén gyorsan vissza is állíthatók. - Összetett szolgáltatások elkülönítése
Egy vállalat különálló VM-et használhat például webkiszolgálónak, adatbázis-szervernek és e-mail szervernek, mindegyiket ugyanazon a fizikai hardveren. - Skálázhatóság és rugalmasság
Gyorsan lehet új virtuális gépeket létrehozni vagy törölni, ahogy a terhelés vagy az üzleti igények változnak.
A „szerver virtualizáció” szinonimái
- szerver virtualizálás
- VM-virtualizáció (ritkábban)
- gépvirtualizáció
Összefoglalás:
A szerver virtualizáció informatikai környezetekben elterjedt módszer, amely leegyszerűsíti a szerveres infrastruktúrát, költséget és időt spórol, és rugalmasabb, megbízhatóbb üzemeltetést tesz lehetővé.
