A szatócsbolt egy régi, hagyományos kifejezés a magyar nyelvben, amely kis, helyi élelmiszerüzletet, vegyesboltot jelent. Ezek a boltok főleg kistelepüléseken, falvakban, de akár városokban is megtalálhatók voltak, ahol a lakók minden alapvető mindennapi cikket, élelmiszert, háztartási terméket egy helyen tudtak megvásárolni. A szó a XVIII–XIX. században terjedt el igazán, de sok helyütt a XX. század közepéig megmaradt. A szatócsbolt jellemzője, hogy viszonylag kicsi, családi üzemeltetésű bolt, ahol a tulajdonos maga szolgálja ki a vevőket, személyes kapcsolatot ápol a vásárlókkal, és általában szinte mindent árul, ami a hétköznapi élethez kell.
Az ilyen boltokban gyakran lehetett hitelre is vásárolni, mivel a boltos jól ismerte a környékbelieket. A „szatócs” szót ma már inkább régiesként, néha kicsit gúnyosan vagy nosztalgikusan használják.
Példák szatócsbolt által árusított termékekre:
- Kenyér, zsemle, kifli
- Só, cukor, liszt
- Tej, vaj, tejföl, tojás
- Szalámi, kolbászok
- Gyufa, gyertya
- Mosószappan, mosópor
- Szög, szegek, apró szerszámok
- Tű, cérna, gomb
- Fiatalabb korokban akár újság, dohányáru is
- Gyerekeknek apró édesség, cukorka
Szinonimák:
- Vegyesbolt
- Fűszeres (bár ez inkább a speciális fűszerárut forgalmazó boltra utal eredetileg)
- Kisbolt
- Közért (részben szinonima, de történetileg eltérő)
- Élelmiszerbolt (általánosabb kifejezés)
A szatócsbolt szó tehát a régi magyar falusi, kisvárosi élet nélkülözhetetlen része volt, egy igazi „mindenes” bolt, ahol a szomszéd ismerősként térhetett be, beszélgethetett, vásárolhatott, sőt időnként még tanácsot is kaphatott a boltos nénitől vagy bácsitól!
