A felmenő egy magyar főnév, amit leggyakrabban családi, rokonsági viszonyokban használunk. Ez a szó egy személy ősére, egy korábbi generáció tagjára utal, akik egy családfa felsőbb ágain helyezkednek el – vagyis ellentétes a leszármazott, utód vagy „lemenő” fogalmával.
A felmenő egyszerre lehet szűkebb és tágabb értelmű:
- Szűkebb értelemben: egy személy szülője (apa, anya), nagyszülője (nagyapa, nagymama), illetve dédszülője stb.
- Tágabb értelemben: bármely olyan ős, akihez egy családfán keresztül kapcsolódunk, például rokon az X-edik generációból.
Általában többes számban (felmenők) szokták használni, amikor valaki az őseire, rokonságára vonatkozóan beszél.
Példák arra, kik lehetnek „felmenők”:
- szülő (apa, anya)
- nagyszülő (nagyapa, nagymama)
- dédszülő
- ükszülő
- szépszülő
- ős (általánosságban)
- távoli felmenők (pl. X-edik generációs ősök)
- családi ágak tagjai felfelé nézve
- apai vagy anyai ági felmenők
Példamondatok:
- „A felmenőim között van egy híres hadvezér is.”
- „A családfát egészen az ötödik felmenőig sikerült felkutatni.”
- „Mindkét szülői felmenőim magyarok voltak.”
- „A felmenőim zömmel vidéken éltek.”
Szinonimák
- ős
- előd
Ezek a szinonimák gyakran csereszabatosak, de a „felmenő” kifejezetten családban, rokonságban használatos, az „ős” lehet tágabb, akár egy népcsoport, nemzet őseire is alkalmazható. Az „előd” inkább hivatalos vagy elvontabb értelemben használatos.
Összefoglalva:
A felmenő szó minden olyan rokont jelent, aki megelőzi az adott személyt a családfán, „felfelé” nézve. Legalább egyik szülő, de akár sok generációval korábbi ős is lehet.
Felmenőink ismerete sokat segíthet a családi múlt, örökség és identitás megértésében.
