A „hitetlen” egy melléknév, ami valakire vagy valamire utal, aki/ami nem hisz valamiben, főként vallási vagy spirituális értelemben. A szó főként arra használatos, hogy valaki nem hisz Istenben, vallásban vagy bizonyos szellemi eszmékben, tanításokban. Ugyanakkor átvitt értelemben is használható – például aki valamilyen információban, dologban, más ember állításaiban is kétkedik, nem hisz.
Tartalom
A „hitetlen” eredete nyelvünkben a „hit” főnévből származik, és a „-telen” képzővel lett ellátva, tehát jelentése szó szerint: „hit nélküli”.
Jelentés részletezése
- Vallási értelemben: Olyan személy, aki nem tartozik egy adott vallási közösséghez, vagy tagadja annak tanait, illetve Isten létét.
- Átvitt értelemben: Olyan ember, aki szkeptikus, gyanakvó, nehezen hihető dolgokra nem hisz, például: hitetlenkedik a hírek hallatán vagy nem hisz egy másik ember szavának.
Példák a használatára
- A faluban mindenki hívő volt, kivéve Józsit, aki hitetlen.
- Hit nélkül élni – mondják a papok – nagyon nehéz, de sokan mégis hitetlenül járják a világot.
- Ne legyél már olyan hitetlen, én tényleg láttam a hírességet az utcán!
- A gyerekek hitetlenkedve hallgatták a tanár meséjét a dinókról.
- Az ateistákat gyakran hívják hitetleneknek a vallásos körökben.
- Bár többen is hitetlenkedtek, mégis bebizonyítottuk, hogy működik az ötlet.
A „hitetlen” szó szinonimái:
- ateista (kifejezetten istenhitet nélkülöző, de nem szükségszerűen minden hit nélküli)
- szkeptikus (nem hisz könnyen, kételkedő)
- nem hívő (nem vallásos)
- tagadó (valamit elutasító személy, főként nézetrendszerekre)
- kétkedő (bizonytalan, megkérdőjelező)
- bizalmatlan (általánosabb értelemben valakiben vagy valamiben nem hívő)
A „hitetlen” szóval gyakran találkozunk irodalomban, vallási írásokban, illetve hétköznapi beszélgetésekben is – mind szó szerinti, mind átvitt értelemben.
