A „hallgatag” egy magyar melléknév, amellyel olyan személyt vagy viselkedést írunk le, aki ritkán szólal meg, kevés szót használ, inkább csendes, visszahúzódó. Nem azt jelenti, hogy valaki teljesen néma (azt a „néma” szó fejezi ki), hanem azt, hogy valaki általában nem beszél sokat, szótlan, zárkózott. Lehet ez jellemző egy adott személyiségre, vagy időszakosan is bárkire, például ha magába fordul vagy épp nincs kedve beszélgetni.
A „hallgatag” szó tehát inkább a kevés beszédet, ritka megnyilvánulásokat, csendességet, diszkréciót, visszahúzódást jelöli, egyfajta szófukarságot, amely lehet szándékos (például valakinek nincs kedve beszélni) vagy a személyiségéből fakadó szokás.
Jelentés példákkal
- Egy hallgatag fiú ült a sarokban, szó nélkül figyelt mindent.
- A barátom mostanában nagyon hallgatag, biztos valami bántja.
- A nagypapa mindig is hallgatag ember volt, ritkán mesélt a múltról.
- A tanár feltette a kérdést, de a diákok hallgatagok voltak, senki sem válaszolt.
- A főnök általában hallgatag a megbeszéléseken, csak a végén mondja el a véleményét.
- Az új kolléga kissé hallgatag, de barátságos.
- Az interjúalany meglepően hallgatag volt, alig válaszolt a kérdésekre.
Szó rokon értelmű kifejezései (szinonimák)
- szótlan
- csendes
- visszahúzódó
- zárkózott
- kevés szavú
- szófukar
- diszkrét (köznapi értelemben)
- mogorva (de fontos: a mogorva kicsit mást is jelent, mindig némi rosszkedv, barátságtalanság is társul hozzá)
A „hallgatag” szó tehát leginkább arra utal, hogy valaki keveset beszél, inkább csendben figyeli a dolgokat, mintsem hogy aktívan részt vegyen a társalgásban. Ez lehet pozitív vagy negatív tulajdonság is, a helyzettől és az adott személytől függően.
