A bugyelláris szó egy régi, kicsit tréfás hangzású kifejezés, ami a legtöbb ember számára már csak viccesen, nosztalgikusan vagy idősebb generációk beszédében cseng ismerősen. A mindennapi szóhasználatban elsősorban a következőket jelenti:
- Papírból, bőrből, ritkábban más anyagból készült pénztárca vagy erszény, amiben pénzt, igazolványokat, iratokat, apróbb személyes tárgyakat tartunk.
- Általában hajtogatott, több rekeszes eszköz, kisebb formátumú, könnyen zsebbe vagy táskába csúsztatható.
- Régebbi szóhasználatban sokszor inkább a férfiak által használt pénztárcára értették, de persze nők is használhattak bugyellárist.
- Gyakran tréfásan említik, főleg, amikor valaki átnyújt vagy elveszít egy pénztárcát:
„Elhagytam útközben a bugyellárisomat!”
„Tele van most a bugyelláris.”
Példák, amikor a „bugyelláris” szót használhatod:
- „Vajon hová tettem a bugyellárisomat reggel?”
- „Figyelj a zsebedre, nehogy ellopják a bugyellárist a buszon!”
- „Nagypapa mindig egy óriási bugyellárist hordott a zakó belső zsebében.”
Hol találkozunk vele?
- Irodalmi művekben: főleg régi magyar regényekben, novellákban.
- Idősebb rokonok, nagyszülők szókincsében.
- Kicsit ironikus, kedveskedő beszélgetésekben.
A szó eredete
A bugyelláris eredetéről eltérő elképzelések vannak; valószínűleg valamelyik nyugat-európai (német/olasz) nyelvből vettük át a 19. század közepén, majd magyarosítottuk. Mindennapjainkban már inkább egy régi, kedves, humoros kifejezésként él.
Bugyelláris szinonimái
Bár pontos, teljesen egyenértékű szinonimája kevés van, a következő szavakkal helyettesíthető (attól függően, mennyire lózungos vagy modern stílusban akarod használni):
- pénztárca (ez a leggyakoribb, semleges)
- tárca (rövidített forma)
- erszény (inkább régi, inkább aprópénz tartására használt)
- buksz(a) (közismert, kedveskedőbb, népiesebb)
- portemonnaie (ritkán használt, franciás)
Összefoglalva: A bugyelláris egy klasszikus magyar szó pénztárcára – ha valaki azt mondja, „elvesztettem a bugyellárisom”, akkor biztos lehetsz benne, hogy a tárcáját keresi!