A kötőjel egy írásjel a magyar (és sok más) nyelvben, amit így írunk: -. Főként arra használjuk, hogy szavakat kapcsoljunk vele össze, vagy tagoljuk a szavakat, kifejezéseket. Saját szabályai vannak, mikor és hogyan használjuk ezt a kis vonalat, de mégis nagyon gyakran találkozhatsz vele mindennapi szövegekben.
A kötőjel nem tévesztendő össze a gondolatjellel (–), amely hosszabb, és más célokra használjuk!
A „kötőjel” szó jelentése tehát: egy rövid, vízszintes vonal, amely összeköt, elválaszt, vagy tagol szavakat. Leggyakrabban szóösszetételeknél, szótagolásnál, elválasztásoknál, és bizonyos esetekben toldalékolásnál is szükségünk van rá.
Példák a kötőjel használatára
- Összetett földrajzi nevekben:
Baja–Bátaszék-vasútvonal
Budapest–Bécs - Szótő + toldalék elválasztásakor (sor végén):
kö-
tőjel - Többszörös összetételű szavaknál:
magyar–angol szótár - Évszámok közötti tartomány:
1956–1989
(Itt már gondolatjelet szokás használni, de hétköznapi szövegekben gyakran kötőjellel is találkozni.) - Számjegyek között, telefonszámokban:
06-30-123-4567 - Szavak ismétlésénél:
ház-ház
kéz-kézben
Kötőjel szinonimái
A kötőjelnek NINCS szoros értelemben vett pontos szinonimája a magyar nyelvben, mert egy konkrét írásjel neve. Néha, főként informális beszédben vagy rossz fordításban, előfordulhatnak az alábbi (de nem szabványos) elnevezések:
- dash (angol szóként, informatikában, IRC-ben)
- vonalka (de ez nem pontos)
- rövid vonal (beszédben néha hallani)
Összefoglalás:
A kötőjel egy speciális, rövid vízszintes vonal, amit elválasztásra, összekötésre használunk az írásban. Szerepe világosítás, tagolás, összekötés, szótagolás. Szinte minden írott szövegben találkozhatsz vele!
