Az „adéboró” egy kevésbé ismert, népi eredetű magyar szó, amelyet főként az Alföld és a Dél-Alföld falvaiban használtak. Az „adéboró” vagy „adeboró” szóval az emberek a gólyára (Ciconia ciconia) utaltak. Ennek a szónak a használata leginkább dialektális, tehát tájnyelvi. Az „adéboró” eredete valószínűleg szláv, talán német eredetű szavak torzulásából származik.
A szó jelentése:
- Gólya, különösen fehér gólya (Ciconia ciconia)
- Madár, amely a falusi népi hiedelemben szerencsét, új életet (gyermek születését), gazdagságot hoz
- Népi mitológiában gyermekhozó madár
Használati példák (listában):
- A régi öregek azt mondták, az adéboró hozza a kisbabákat.
- Tavasszal, amikor visszajöttek az adéborók, mindenki figyelte a fészkeket a faluban.
- Az adéboró a jó szerencse madara a magyar néphagyományban.
További példák:
- „Nézd csak, megérkezett az első adéboró a kéményre!”
- „Nagymamám mindig mesélte, hogy ha az adéboró a ház tetején ül, egész évben szerencsések leszünk.”
- „Az iskolások csöndben figyelték, ahogy az adéboró fiókákat etet.”
Szó szinonimái:
- Gólya
- Fehér gólya
- Gyermekhozó madár (népi szóhasználatban)
Összefoglalás:
Az adéboró szó ma már elavult, de a magyar nyelv néprajzi emlékezetében megmaradt mint a gólya népies elnevezése. Ha valaki a szóval találkozik, főként régi irodalmi művekben, népdalokban, népmesei szövegekben bukkanhat rá, ahol a gólyára utalnak vele.
