A „nem esik messze az alma a fájától” egy közismert magyar közmondás, amit általában akkor használunk, ha valaki nagyon hasonlít a szüleire, főleg viselkedésben, természetben, szokásokban vagy tehetségben. A mondat szó szerinti jelentése: az alma nem gurul el túl messzire attól a fától, amelyről leesett – vagyis ahonnan származik.
Ez átvitt értelemben azt üzeni, hogy a gyerekek öröklik a szüleik jellemvonásait, szokásait, esetleg hibáit is. Gyakran vicces, kicsit csipkelődő hangulatban mondják, főleg, ha egy családi tulajdonság újra megmutatkozik a következő nemzedékben.
Példák a mindennapi életből
- Amikor az anyuka gyermeke is ugyanolyan rendet kedvel, mint ő:
- „Látod, nem esik messze az alma a fájától!”
- Ha az apa remek focista volt, és a fia is ügyesen rúgja a labdát:
- „Hát persze, hisz apja fia, nem esik messze az alma a fájától!”
- Egy diák ugyanúgy késik az iskolából, mint az anyukája régen:
- „Nem esik messze az alma a fájától, ugyanilyen voltál te is, anyukád!”
- A lány ugyanúgy szeret énekelni, mint a nagymamája:
- „A tehetség nem esik messze az alma a fájától!”
Szinonimák
A magyarban ennek a közmondásnak nincsen pontos szó szerinti szinonimája, de értelmileg közeli, hasonló mondások ezek lehetnek:
- „Olyan, amilyen az apja/anyja.”
- „Apja/anyja fia/lánya.”
- „A vér nem válik vízzé.”
Összefoglalva
A „nem esik messze az alma a fájától” egy jóindulatú, kissé tréfás megállapítás arról, hogy egy gyermek mennyire hasonlít valamiben (jellemben, szokásban, képességben) a szülőjére vagy éppen valamelyik családtagjára. Sokan szeretik használni családi vagy baráti körben, amikor felismerik az ismétlődő családi vonásokat.
