A tuba egy mély rézfúvós hangszer, amelyet nagy, kerek hangnyílással és széles kúpos csővel terveztek. Gyakran használják zenekarokban és fúvószenekarokban a basszus szólam kiemelésére. Általában B♭, C, E♭ vagy F hangolású, és szelepmechanizmussal rendelkezik a hangok megszólaltatásához.
tuba eredete
A „tuba” szó latin eredetű, jelentése ‘cső’ vagy ‘trombita’. Az 1830-as években kezdték el használni a modern rézfúvós hangszer megnevezésére.
Szófaj
főnév
Szinonimák
Nincs ismert szinonima.
Ellentéte
Nincs ismert ellentéte.
Példamondatok
– A zenekarban a tuba mély hangja adta meg az alapot a dallamoknak.
– A koncerten a tuba szólója mindenkit lenyűgözött.
– A tuba tisztítása után sokkal szebben szólt a hangszer.