A tonalitás a zenei hangnem rendszerét jelenti, amelyben a dallamok és harmóniák egy központi hang, az alaphang (tonika) köré szerveződnek. Ez a rendszer meghatározza a zenei mű karakterét, érzelmi hangulatát, és a hangok közötti viszonyokat.
tonalitás eredete
A „tonalitás” a latin „tonus” szóból ered, amely hangot vagy hangmagasságot jelent. A zenei tonalitás a hangnemek rendszerét és azok viszonyait írja le.
Szófaj
főnév
Szinonimák
Hangnem, árnyalat, színvonal.
Ellentéte
Nincs ismert ellentéte.
Példamondatok
– A festmény tonalitása a természet lágy színeit tükrözi, ami nyugodt légkört teremt a szobában.
– A zene tonalitása drámai hatást keltett, ami mély érzelmeket váltott ki a közönségből.
– Az író ügyesen játszott a szöveg tonalitásával, hogy fokozza a történet feszültségét.