A staccato zenei kifejezés, amely azt jelenti, hogy a hangokat röviden és elválasztva kell megszólaltatni, szemben a kötött, folyamatos játékkal. A kottában ponttal jelölik a hangjegyek felett vagy alatt, és élesebb, szaggatottabb hangzást eredményez.
staccato eredete
A „staccato” olasz eredetű zenei kifejezés, amely a „staccare” szóból származik, jelentése „leválasztani”. Az 1700-as években terjedt el, rövid, élesen elválasztott hangok jelölésére.
Szófaj
Melléknév
Szinonimák
Nincs ismert szinonima.
Ellentéte
legato, kötött, sima, folyamatos
Példamondatok
– A zenekarvezető hangsúlyozta, hogy a darab bizonyos részeit staccato stílusban kell játszani.
– A táncosok mozdulatai staccato jellegűek voltak, ami különleges dinamikát adott az előadásnak.
– A staccato ütemek a dobokon különösen izgalmas hangzást kölcsönöztek a zeneszámnak.
