A „begina” szó főként történelmi kontextusban használatos, mint az európai keresztény szellemiségű női közösségek tagjainak megnevezése. A begina közösségek a középkorban jöttek létre, főként Nyugat-Európában, és különösen népszerűek voltak Belgium és Hollandia területén. A beginek cölibátusban éltek, de nem tettek életre szóló fogadalmat, mint a szerzetesnők, és nem tartóztatták magukat a világi élet eseményeitől sem. Gyakran a városok közösségi életében vettek részt, különösen az oktatás és a szociális ellátás terén.
Példák a „begina” szó használatára:
- A középkori Flandriában a begina udvarok fontos közösségi központok voltak.
- Sok begina foglalkozott betegápolással és jótékony tevékenységekkel.
- A begina csoportok jelentős hatást gyakoroltak az oktatás fejlődésére is.
- Bár vallásos közösség tagjai voltak, a beginek sokkal szabadabban éltek, mint a kolostorok lakói.
- A mai napig fennmaradt néhány begina udvar Belgiumban, amelyeket kulturális emlékként tartanak számon.
