A "bázicitás" kifejezés a kémia világában a bázisok (lúgok) tulajdonságaira utal, amelyek képesek protonokat (hidrogénionokat, H⁺) felvenni, vagy elektronpárt szolgáltatni egy savval történő reakció során. A bázicitás tehát arra a képességre utal, amellyel egy anyag semlegesíteni tudja a savakat, és ezáltal növeli az oldat pH értékét (azaz lúgosabbá teszi az oldatot).
Példák a bázicitásra:
- Nátrium-hidroxid (NaOH): Erős bázis, amely kiválóan képes semlegesíteni a savakat, például a sósavat (HCl).
- Ammónia (NH₃): Gyenge bázis, amely megköti a protonokat érintkezéskor, és ammónium-iont (NH₄⁺) képez.
- Kalcium-karbonát (CaCO₃): Mészkő formájában ismert, enyhe lúgos hatású anyag, amelyet gyakran használnak a talaj pH-jának emelésére.
- Bikarbonát ion (HCO₃⁻): A szénsav sója, amely jelentős szerepet játszik a vér pH szintjének szabályozásában, mert képes a felesleges savakat megkötni.
- Lúgkő (nátronlúg): Köznyelvi neve a nátrium-hidroxidnak, amely széles körben használt ipari bázis.
A bázicitás tehát nemcsak kémiai értelemben, hanem a mindennapi életben is fontos szerepet játszik, hiszen számos anyag bázikus tulajdonságai teszik lehetővé például tisztítószerek hatékony használatát.