Szupravezetés jelentése magyarul, az elektromosságtan egyik speciális jelensége, amikor bizonyos anyagok ellenállás nélkül képesek vezetni az elektromos áramot, jellemzően nagyon alacsony hőmérsékleten. A szupravezetők olyan anyagok, amelyek ebben az állapotukban teljesen kivonják az általuk vezetett áramot a veszteségekből, így hatékonyan és gazdaságosan továbbíthatják azt.
A szupravezetés fogalma elsőként 1911-ben merült fel, amikor Heike Kamerlingh Onnes felfedezte az effektust folyékony héliummal lehűtött higanyban. Azóta számos más anyagot is felfedeztek, amelyek szupravezetőkké válnak meghatározott körülmények között, általában nagyon alacsony (néhány Kelvin) hőmérsékleten.
Példák szupravezetés alkalmazására:
- MRI gépek: Az orvosi diagnosztikában használt MRI gépek szuprahűtött mágneseket tartalmaznak, melyek szupravezetők, így képesek erős mágneses mezők létrehozására áramveszteség nélkül.
- Részecskegyorsítók: A CERN részecskegyorsítóiban szupravezető mágnesek irányítják a részecskéket az ütköztetőkörökben.
- Mágneses lebegő vonatok (maglev): A szupravezető technológia által lehetővé tett lebegő vonatok súrlódás nélkül mozognak és hatékonyabb, mint a hagyományos sínek.
- Szupravezető kábelek: Az energiatovábbítóknak van szükségük szupravezetésre a hatékonyabb elektromos energiaátvitel érdekében, csökkentve ezzel az energiapazarlást.
A szupravezetés kutatása folyamatos, hiszen a szobahőmérsékleten működő szupravezetők kifejlesztése hatalmas előrelépést jelentene számos technológiai és energetikai területen.
